A légzés

Az élő szervezeteknek, kevés kivétellel, az élethez oxigénre van szükségük. A levegőnek megközelítőleg 21%- a oxigén.

A halak 800-szor sűrűbb közegben élnek mint a levegő és az oxigéntartalom is jóval kevesebb. Ezért igen hatékony rendszerre van szükségük az oxigén felvételére a vízből. A legtöbb hal a száján keresztül veszi fel a vizet, az átfolyik a kopoltyún, és a kopoltyúfedőn (operculum) át juttatja vissza. Ez az oxigén felvételének, a széndioxid és az ammónia leadásának folyamata.

A kopoltyúk porcos vázból (kopoltyúívek) állnak, ezeken ujjszerű kitüremkedések, filamentumok találhatók. A felszínükön lapos lemezeket hordoznak, melyeket a vér bőségesen átjár.

A hal úszása közben, a véráram iránya a lemezekben ellentétes a lemezek közti  vízáramlással. Amint a víz átfolyik a lemezeken, a vér oxigént vesz fel a vízből és széndioxidot ad le. Ezután az oxigén eljut az egész testbe.

Az aktív halak kopoltyújának a felülete ötszöröse is lehet a lassan mozgó fajokénak, mert az aktivitásuk fenntartásához több oxigénre van szükségük.

A lemezek fala igen vékony, könnyen sérülhetnek, a lebegő anyagok különösen veszélyesek. Azoknak a halaknak, amelyek nagy lebegőanyag-tartalmú vizekben élnek, a kopoltyúrácsuk finom lehet, ami előszűrőként védhet. A kopoltyúk mosására a halak vizet vesznek fel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.